Az önkéntes nyugdíjpénztár kétségtelen előnye, hogy a többi megtakarítási módszerhez képest egyáltalán nem igényel szakértelmet, illetve a legnagyobb adóvisszatérítést garantálja az összes közül. Mit kell erről még tudni? Az önkéntes nyugdíjpénztár az egyik legrégebbi nyugdíj-előtakarékossági forma.

A lényege, hogy az ember a pénzéből pénzpiaci eszközöket vesz meg azért, hogy aztán azoknak az értéknövekedése, azaz a pénz hozama nagyobb nyugdíjat eredményezzen. Milyen költségekkel jár ez? Az önkéntes nyugdíjpénztárak költségelvonása sávos. Mindez annyit jelent, hogy minél magasabb összeget különítenek el a tagok befizetéseiből a kiadásaik fedezésére, annál kevesebbet fizetnek be havonta.

Az sem mondható ritka esetnek itt, hogy havi néhány ezer Forint befizetésével ennek az értéke elérheti a 6%-ot is. A legjobb költségarány, ami maximum 4% és minimum 1%, általában legalább havi 20-25 ezer Forint befizetése esetén érhető el. Annyit még tudni kell, hogy a pénztárak működésükre és a befektetési tevékenységhez kapcsolódóan egyéb kiadásokat is elszámolhatnak.

A most érvényben lévő szabályok szerint, az évi tízezer Forint összeghatárig terjedő részből legfeljebb 10 százalékot vonnak le. Ha ezt meghaladja az adott összeg, akkor legfeljebb 6%-ot lehet ennek a mértéke. Ami még fontos, hogy a befektetési tevékenység költségein belül a vagyonkezelésre levont kiadások nem mehetnek az éves átlagos befektetett vagyon 0,8 százaléka fölé.

Egy olyan díj ez, ami nem a tagok által befizetett pénzt, hanem a megtakarításaik hozamát csökkenti. Annak érdekében, hogy az önkéntes nyugdíjpénztáraknál a költségeket könnyen össze lehessen hasonlítani, ezáltal még egyszerűbben megérteni, 2020-tól kezdődően kötelezővé tették a Teljes Költség Mutató számlálását.

Egy példán keresztül ismerheti meg az ember, hogy az adott nyugdíj-előtakarékossági változatnál éves szinten hány százalék lesz a költség. A megadott példát az összes pénztárra kiszámolják, az összehasonlítás során ezeket a mutatókat lehet egyeztetni a költségesség megítéléséhez.