A tavaszi népszokások a magyar nyelvterületen egyértelműen a nagyböjttel kezdődtek, amelyik a kötelező önmegtartóztatásról szól, a Jézuséhoz hasonlóan. Ilyenkor a társas tevékenységek sem maradtak ki, amelyek leginkább a tavasz öröme közül teltek. A szentnek tartott negyven napot játékokkal tették színesebbé, a fiúk fogócskázással, amit „kásának” neveztek, a legények „mancsózás” nevű ütős játékkal szórakoztak vagy köcsögdobálással, de a játékok között ott volt a „pilikézés” és a „szederindázás” is.
ápr202015
